Verbálfotó

https://www.youtube.com/watch?v=epUk3T2Kfno

És állítólag nem cukiságból csinálják, hanem túlélésből, ugyanis a hánykolódó tengeren könnyebben együtt tudnak maradni kézenfogva. (De azért biztos nem mindegy, h kinek a kezét fogják meg..:-)

Ancsa: Kedves Judit! A problémám az, hogy amikor meggyes piskótát sütök, a meggy mindig lemegy az aljára. Próbáltam már mindenhogy, csak a végén tettem bele, apróra vágtam, a tetejére símítottam, beleforgattam, de mégis, mindig leül az aljára. Azt modják a tészta legyen túl laza, mások meg, hogy inkább túl sürű! Mit tegyek, hogy a meggy szépen egyenletesen süljön, mert szeretném, ha eloszlana a piskótában?
Anita Szeged

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rita: Olvass el egy hagyományos szakácskönyvet VAGY kérdezd meg a nagy anyádat VAGY vedd készen olyantól, aki tud sütni. No comment.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amy: Kedves Judit! Nemrégiben rendeltem egy futárszolgálattól  Sthal Judit-os süteményt.Fehér csokis sütemény volt a neve.Nagyon tetszett!!!Nagyon finom.Annak a süteménynek a receptjét szeretném elkérni.Előre is köszönöm!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rita: Csak, hogy tudd, a fehér csoki nem csoki. Rendeld továddra is a CÉGtől. Otthon inkább süss valami jobbat. ÜDV

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ancsa: RITA! TE EGY IGAZI SEGGFEJ VAGY!HA SEGÍTENI NEMTUDSZ NE IS SZÓLJ HOZZÁ!!!!!!!!!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hát... ki, hogy vezeti le a feszültségét :-)

Tegnap sorban álltam a Praktikerben, meleg volt, nehéz volt a cuccom, már mentem volna haza, egyszer csak kiabált egy pénztáros hölgy, h megnyitott az egyes pénztár is. Senki meg sem mozdult, én is már hajlottam arra, hogy kivárjam a sorom, mert csak egy ember volt előttem, de amikor láttam, h senki nem megy oda, elindultam. Hátrafordultam, hogy célba vegyem az 1es pénztárt, és akkor nagyon megörült nekem valaki. Kérdezte, hogy vagyok, hogy megnőttem, mennyi lehetek, húsz körül? (hmmm..32 leszek, ezt ő sem gondolhatta komolyan). 12vel több  - mondom, uh, hogy telik az idő, és anyukám még mindig ott, apukám meg amott dolgozik? És én továbbra is média? Meséljek, mi van velem.. Ekkor már 5-7 percnél jártunk, ennyi idő alatt azért még a memóriám legmélyebb bugyrából is előkerülnek a dolgok, de ő valahogy nagyon eltünt. Nyomtalanul. Vagyis így, hogy felidézte a gyerekkoromat, és képben volt a szüleimet illetően, sejtettem, hogy valahonnan ismernem kéne, de sajnos nem ment. Nehéz volt egy vadidegennek mesélnem magamról, de főleg kérdezni róla. A sor közben meg haladt, már az egyes, és kettes pénztárban is csak gyűltek az emberek, akik beálltak elénk, mert mi nem tudom, hogyan, de kicsit félrehúzódtunk a nagy csevegésben, én pedig irigykedve néztem minden sorrakerülőt.

Egyszer csak elszólta magát az ismeretlen férfi, hogy a Nóra is már 25 éves. Gondoltam, ez biztos a lánya lehet, így megkérdeztem, mi van Nórával. Megtudtam, hogy külföldön van ösztöndíjjal. Közben nagyon ügyesen konvergáltam a pénztár felé, és eljött szerencsére a fizetés pillanata is. Utána még sokáig pörgettem az elmúlt 31,5 évet, de továbbra sem került elő ez a barátságos, jó memóriájú férfi, Nóra édesapja.

El is feledkeztem a blogomról :-)

Éppen megy a meccs, kicsit megsajnáltam a svájciakat, akik az utolsó percben kaptak ki. A svájci főedző próbálta palástolni az érzéseit, de látszott rajta a megrendülés és a beletőrödés.

Munka után a változatosság kedvéért esküvői helyszínt kerestünk, és megint összehozott a sors egy olyan vendéglátóssal, akiből harapófogóval kell kihúzni a kondíciókat, és kicsit sem akar meggyőzni. A csúcs eddig a Merlin Színház volt, ami nagyon tetszett volna, de a tulaj annyira elfoglalt, hogy a kolleganője is megmondta, h nem hiszi, h lesz ideje vissahívni engem. Nagy nehezen megkaptam az email címét, írtam neki, felhívott, és nem tudom, hogyan lyukadtunk ki oda, hogy mi csak nézzünk körül még máshol is. Ezt ő javasolta, de utólag már nem is tudom, miért, amikor szerintem teljesen ideális lett volna.